2016. november 30.

Mit ünnepelünk Karácsonykor?

 

Mit ünnepelünk Karácsonykor?

A karácsony ősi gyökere a téli napforduló ünnepéhez kapcsolódik. A Téli napforduló a különböző népeknél hagyományosan a napistenség születésének volt az ünnepe. A történelem során szinte minden nép és minden vallás ekkor ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták.
A Napistenség születésének kultusza szorosan összekapcsolódott az anyaistennő erőteljes tiszteletével. Ez figyelhető meg már az ókori Babilonban is. Egyiptomban Hóruszként tisztelték, akit minden év téli napfordulójakor az örök szűz, Ízisz szült meg. Vonásait a keresztény "kis Jézus" vette föl, aki minden esztendőben kisdedként jelenik meg ott, ahol várják. Hiszen fontos funkciója van. Ő hozza a karácsonyfát és az ajándékokat. Jézus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére.


A görögök hite szerint Diké uralma alatt volt az aranykor, a rómaiak szerint Itáliában Saturnus (Kronos) uralkodása alatt élték e boldog korszakot az emberek. Magyar mondáinkban különösen a hajdan Az aranykert nevű Csallóköz szigetéről, mint a boldog és a jó embereket boldogító tündérek lakóhelyéről, szólók említenek ilyen édeni kort. Ez volt az aranykor, a bőség és a jólét háborítatlan ideje.
A Római Birodalomban Sol Invictusként tisztelték a napistenséget. Születésének napját, december 25-ét Aurelianus császár (270-275) tette kötelező ünneppé az egész birodalomban, hitük szerint ugyanis ekkor született újjá Mithrász napisten. Ettől kezdve állami ünnepként szerepelt, miként napjainkban is. A Sol Invictus fesztivál első napja a mai naptár szerint december 21-re esett (ez a csillagászati napforduló napja), csak ez az akkor használatos Julián naptár szerint december 25. volt. Amikor évszázadokkal később Európa átváltott a Gergely-naptárra, az ünnep dátuma december 25. maradt annak ellenére, hogy a téli napforduló nem erre a napra esik.



Sokakban talán föl sem merül, hogy miért éppen karácsonykor érzik úgy az emberek, hogy az év minden más ajándékozását felülmúlva kellene megajándékozni egymást? Ebben hagyományban,  az aranykor ősi  ünnepének továbbélését látjuk.  
A  szaturnáliát december 17-23 között ünnepelték Saturnus isten tiszteletére. Neki hódoltak a Saturnalia ünneppel valamivel december közepe után, az év legrövidebb napjain. A természet megújulásának és a nappalok hosszabbodásának kezdete feletti örömben, vidámságban, a bőséges lakomákban töltötték. 
A szaturnáliák idején hatalmas ajándékozások folytak, elsősorban a kisgyermekek irányában, de hasonlóképp a felnőtt polgárok között is. Az emberek ajándéközönnel árasztották el egymást. Ehhez járult, hogy napokon át, roskadásig megrakott asztalok körül mindenki kedvére ehetett, ihatott, lakomázhatott. Mindezzel a saturnusi aranykor bőségét igyekeztek visszaidézni egy rövid időre. 


Ne feledjük, karácsonykor a fény újjászületését ünnepeljük. Ahogy a természetben megszületik a fény, úgy kívánom, hogy bennünk is szülessen meg a szeretet fénye. … Legyen ez a fény születésének és a bőség megteremtésének ünnepe, melyben mind az anyag és mind a lélek világa is gazdagodjon.