2013. október 14.

Párkapcsolat mágiája

A varázslat:
"Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és utána nem váltak el egymástól soha többé."
Szerinted ez csak mese? 
Nem feltétlenül. ... Csak ismerned kell a titkot.


Mindenkinek van egy legbensőbb magja. Egy benső szobája, egy centruma ... ez lényünk szíve. Körülötte van az otthonunk, a házunk - és még távolabb a kertünk ... a párunknak ugyanígy van ... 

Lépj ki magadból, lépj ki otthonodból, s gy
ere el a kerítésedig ...
és ő is lépjen ki és jöjjön el a kerítéséig ...
mely immár közös.
És itt fogjátok meg egymás kezét. ... Ez a szeretet. Érintés, csók, ölelés ... a határon.
De vigyázz!
Ne ess át a másik birodalmába!
Ne akard meghódítani és elfoglalni az ő országát!
S ne mondd azt, hogy ,,az enyém vagy!"
És ne rántsd át a másikat a te kertedbe, a te országodba! ...
Akik szeretik egymást nem ,,egyszívűek" lesznek.
Hanem kétszívűek, ahol szívük együtt dobog.
Olyan ez, tudod, mint a páros tánc.
Mindenkinek van saját centruma. És egyensúlya.

Nem lépek és nem tehénkedek a másikra. És nem rántom magamra.
Nem billentem ki önmagából. 


Bármennyire VÁGYOM RÁ - KÍVÁNOM, VAGY SZERETEM.

A zene köt össze minket.
A ritmus.
És természetesen: AZ ÖLELÉS - de ez nem lehet önző, fojtogató, szoros és mohó.
És nem lehet túl gyenge és távoli sem - mert AZ MÁR NEM ÖLELÉS.




A nagy táncosokat onnan lehet felismerni, hogyan fogják meg a nő kezét.
Lágyan.
Finoman.
És mégis biztonságosan.
Nincs benne görcs.
Nincs benne erőszak, önzés, fékezhetetlen mohóság.
Gyengédség van benne- s annak varázsos ereje.
S a nő sohasem úgy adja oda magát a párjának, hogy ,,ha elengedsz, rád esek".
A legönfeledtebb önátadásból is pillanatok alatt visszanyeri egyensúlyát.
A középpontját. S táncol egyedül, ha kell...!


Érted?

Ez a szeretet. ... Együtt és külön.
És újra együtt és újra külön. 
Lüktetnek önmaguk és a másik között.
És találkoznak újra és újra ..."

(Müller Péter)