2011. november 13.

Asztrozófiai elemzés titkai

A régiségben az asztrológus a tekintetét az égre emelte. Fürkészte a planéták vándorlását a csillagok fényjelei előtt. A csillagos égbolt látványa semmihez sem hasonlíthatóan gyönyörű. 


A mai korok csillagfejtői már nem tekintenek a csillagokra, elegendő a számítógép monitorjára meredni…
Az asztrológus horoszkópot, az asztrozófus asztroszkópot készít.
Egyszerűen nevezzük csak ezeket születési képletnek, melyet a születés vélt pillanatára állítunk fel, természetesen a születés helyének a figyelembe vételével. A születés pontos percét szinte senki sem tudja, mert amikor megszületünk, a környezetünk nem az óra nézésével van elfoglalva.
Nekünk azonban a születés percre pontos idejéből szabad csak bármit is mondanunk! 
Az asztrológus és az asztrozófus az élet meghatározó eseményei alapján meg tudja határozni, és meg is kell hogy határozza, ki kell hogy számolja a születés pontos pillanatát. Csakis a képlet korrekcióját, pontosítását követően beszélhet érdemben a születés csillagábrájáról! 
Pontosítás nélkül elemezni olyan, mintha az orvos a diagnosztizálást hagyná el, és a pillanatnyi hangulata alapján utalná be kórházba a betegét, vagy írna fel számára pirulákat. 



A mi asztrozófusi, asztrológusi csillagvilágunknak megvannak a sehol máshol meg nem jelenő csodái. Ilyen például az a szertartás, amikor visszavonulunk, gyertyát gyújtunk, ráhangolódunk a tőlünk segítséget, elemzést kérő társunkra, majd lassan, lépésről lépésre haladva kiszámoljuk a képletének a sarokpontjait, majd a bolygók születésbeli helyzetét...  Az ihlet művészi – mágikus állapotába érkezünk ekkor. Ilyenkor segítenek nekünk az égiek, a csillagok angyalai, s kapunk sugallatokat, segítő információkat, hogy igazi segítséget tudjunk nyújtani a hozzánk forduló társunknak. 
A csillagos égbolt gyönyörű. A születés pillanatában is gyönyörű volt! Ezt a csodát rajzoljuk be a születési képletbe. A születési képlet így művészi alkotássá válik. A születés képlete így már mandalaként, meditációs szimbólumként, lényegében szent képként kezd el működni. Benne már az ég és a föld összeér. 


Nélkülözhetetlen az elemzés és persze előtte a pontosítás során is a személyes jelenlét! Az asztrológus így érzi, látja, hogy mit, mennyit, s hogyan mondjon azért, hogy a társ tényleg azt értse, amit a csillagok tudójának át kell adnia. Akkor és ott. Létrejön a kapcsolat. Megtörténik a beavatás.
A születés kozmikus pillanatát jeleníti meg az asztrozófus a ráhangoltság állapotában. Nem csak egyszerűen „horit csinál”, hanem szent égi jeleket vet papírra alkotásában, hogy az abból kikelő fénysugarak már a társat emelhessék. Ez az alkotás segíti a csillagfejtőt, mikor elemzi a hozzá forduló társának a csillagait, majd átadja a képletet, így a varázslatot őrző csillagábra már a társát segíti.

Ezotéria, spiritualitás, misztika, okkultizmus… Ebben a világban az a lényeg, hogy a pillanat szentségét hívjuk be, a magasabb világok felé fordulunk, de nem feledkezünk meg a hétköznapokról sem. A bennünk lakó „magasabb rendű” kezd el működni. 
Az elemzés során a bennünk lakozó magasabb rendű szólítja meg a hozzánk forduló társunkban ébredő magasabb rendűt. Ehhez szükséges a személyes találkozó, ahol a pillanat varázslattá nemesedik. Ekkor jön létre a kapcsolat a két „magasabb rendű” között. Ezt hívjuk ünnepnek.

Az élet vándora már sokat tanult: El tudja dönteni, hogy elfogadja-e a horoszkópnak kinyomtatott printet, és a hozzá csatolt személyes találkozó nélkül fabrikált „elemzést” vagy … Vagy nem adja alább, s érezni akarja az igazi társa rezdülését, és szívének kozmikus ritmust idéző dobbanásait, kivel már a szférák muzsikáját is meg tudja hallani … Mert meg van erre is a lehetőség!

ÁLDÁS KÍSÉR MINKET AZ ÚTON!

Paksi Zoltán